Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Röviden: A kétpetéjű Olsen ikrek 1986. június 13-án, pénteken jöttek a világra a kaliforniai Sherman Oaksban, az ikrek jegyében. Elsőként Ashley jött a világra, s 2-4 perccel utána Mary-Kate. Los Angeles-ben éltek. Bátyjuk, Trent két évvel volt idősebb náluk. Édesapjuk, Dave pénzügyi szakemberként dolgozott. Édesanyjuk, Jarnette a Los Angeles Balett társulatában táncolt. Majd húguk született, Elizabeth, akit mindenki csak Lizzie-nek ív. Édesapjuk és édesanyjuk később elvált, és édesapjuk egy másik nőt vett feleségül, kinek volt egy lánya (Taylor) és egy fia (Jake).

Hosszan: Az ikrek mindössze 7 hónaposak voltak, amikor Jarnette gondolt egyet, és elvitte őket egy modellügynökséghez. Mint minden anya, ő is úgy látta, hogy az ő apróságai a legszebbek a világon, és bármilyen pelenkát vagy bébipapit képesek lesznek majd reklámozni. Persze nem tévedett nagyot, Mary-Kate és Ashley valóban gyönyörű kislányok voltak, még a sokat tapasztalt szakemberek szívét is meglágyították. Ráadásul egyszerre ketten voltak, és bár nem egypetéjű ikrek, mégis úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Óriási előnyt jelentett ez számukra, hiszen Kaliforniában törvény szabályozta azt, hogy egy kisgyereknek mennyi időt szabad dolgoznia, jobban mondva hány órán át lehet fotózni vagy filmezni. Gondold csak el: így egy-egy reklámon akár felváltva is dolgozhattak, úgy, hogy közben senki sem vette észre a cserét!Az ügynökség vezetői nem haboztak hát, gyorsan szerződést ajánlottak, és jó néhány válogatásra beszervezték a két hátulgombolóst. Jarnie mama, bár bízott a sikerben, nem számított arra, hogy elárasztják őket felkérésekkel. Hamarosan meghívást kaptak egy induló tévéfilmsorozat castingjára. A producer, Bob Boyett pici babákat keresett, akiknek egy vagány kislány, Michelle Tanner szerepében kellett volna helytállniuk. Amikor Olsenék babakocsija begurult a díszletek közé, már be volt töltve az "állás", egy másik ikerpárt javában próbáltak beállítani a szükséges pózokba. Boyett úr azonban meggondolta magát, amikor meglátta a két kis huncutot. Azt mondta, annyira különlegesnek találta őket, hogy nem tudott nekik ellenállni. Az már csak hab volt a tortán, hogy még hasonlítottak is egy kicsit a filmbeli nővérükhöz. Mr. Boyett bye-bye-t intett tehát az eredeti szereplőknek, és gyorsan megkezdte a munkát Ashley-vel és Mary-Kate-tel.

A Full House - vagy ahogy Magyarországon futott, a Bír-Lak - egy igen különös családról szólt. Három felnőtt férfi nevelt három kislányt, és állandóak voltak a galibák, de a nevetés is. A férfiaknak kellett volna nevelniük a kislányokat, ahelyett a picik voltak azok, akik igazán összefogták a családot. Amikor a sorozatot 1987-ben sugározni kezdték, Mary-Kate és Ashley épp egyéves volt. Jeleneteik nem álltak másból, mint hogy azt csinálták, amihez épp kedvük szottyant: aludtak a kiságyban vagy okosan néztek a kamerába. A stábnak is csak egyetlen feladata volt: figyelni a biztonságukra. Persze galibák így is adódtak, leginkább akkor, amikor a színészek azt a feladatot kapták, hogy cseréljenek pelust. Vagy hogyan lehetne megakadályozni a kis Michelle-t abban, hogy talpra álljon, és megtegye élete első lépéseit? Mert bizony így volt! Mary-Kate és Ashley a színészek és a stáb szeme láttára nőttek fel. Ott kezdtek el totyogni, és ott mondták ki az első érthető szavakat is!

A producerek elégedettek voltak. Az ikrek között csak a természetükben volt különbség, és ezt jól ki lehetett használni a forgatásokon. A forgatókönyvírók és a rendező már eleve úgy dolgoztak, hogy tudták, melyik jelenetet melyik lányra bízzák. Mr. Boyett elmélete szerint a lányok személyiségére később is hatott, hogy a filmben milyen szerepet kaptak. Persze a kisbabáknak nehéz utasításokat adni, és főleg borszasztóan nagy feladat rávenni őket arra, hogy produkálják magukat, amikor éppen nincsen hozzá kedvük! Ilyenkor jól jött egy-egy csoki vagy sütemény, mellyel mosolyt csaltak az arcukra, és a kicsik bőszen vigyorogva togyogtak a kamera felé. Mary-Kate és Ashley lenyűgözte azt a tanárt, akit direkt az ő kedvükért rendeltek ki a forgatás helyszínére. A lányok gyorsan és könnyen megtanulták utánozni a szájmozgását, hamar rájöttek arra, hogy mit várnak tőlük, és a világ legtermészetesebb dolgaként játszottak.

A Bír-Lak első adásai után a lányok abszolút sztárokká váltak, elvarázsolták a nézőket, és rengetegen követelték, hogy még több szerepet kapjanak. Ez előttük még senkinek sem sikerült! A sorozat nézettsége rohamosan nőtt, és hamarosan bekerült a 10 legnépszerűbb show közé, oda, ahová csak a legnagyobb neveknek, a legprofibb show-maneknek, komoly háttérrel rendelkező újságírókat foglalkoztató adásoknak sikerült. Az ikrek édesanyja szerint az volt a titok nyitja, hogy az embereknek először nyílt arra lehetőségük, hogy hétről-hétre láthassák, ahogy pici babák fejlődnek.

A nézők imádták a sorozatot, hát még akkor mennyire odavoltak, amikor megtudták, hogy Michelle-t nem is egy, hanem két kislány játsza! A lapok tele voltak a róluk szóló sztorikkal, a rendező pedig kihasználta a helyzetet, és olyan jeleneteket is beleszőtt a filmbe, amikor mindketten egyszerre szerepeltek a kamera előtt. A lányoknak persze természetes volt mindez. Annyira kicsik voltak, amikor elkezdték a filmezést, hogy nem tudták, a többi gyerek számára különleges az ő életmódjuk, és a népszerűséget is teljesen magától értetődően fogadták. Mindenki imádta őket, még azok is, akiknek nem volt feladatuk, hogy közvetlenül velük dolgozzanak. Az öltözőjükben mindig ment a tévé, olyan híres musicaleket néztek, mint a My Fair Lady vagy a West Side Story. Nem csoda, hogy már nagyon korán beléjük ivódott a zene szeretete, ezért később ők maguk is megpróbálkoztak a zenéléssel. Nem azért jártak oda, mert muszáj volt, vagy mert óriási szükségük volt az így megkeresett pénzre, hanem azért, mert jó helyen voltak, rengeteget tanultak, és közben élvezték is, amit csináltak.

Ahogy az ikrek egyre cseperedtek, a sorozat alkotói igyekeztek követni a fejlődésüket, és úgy írták meg a történeteket, hogy azok egybeessenek azokkal a dolgokkal, amik valóban megtörténtek a két kislánnyal. "Ahogy egyre nőttek, kiderült, hogy nagyon tehetségesek, és nem csak a véletlen műve volt, hogy annak idején, amikor a mamájuk betolta őket a stúdióba, valami azt súgta, ők kellenek nekünk" - dícsérte az ikreket a rendező. Mary-Kate és Ashley maguktól tanultak meg színészkedni, nem jártak színi tanodába, nem kellett hosszasan magyarázni nekik a szerepüket, és rendkívül gyorsan sajátították el a szövegüket. A producernek valóban lehetett valami különös érzéke ahhoz, hogy még az előző ikerpár szüleivel való konfliktust is felvállalva őket válassza. Persze nem csak pozítív kritikákat kaptak, ám a közönség kitörő lelkesedése mindenért kárpótolta a lányokat. A rajongóik egyre több levéllel bombázták a családot, és követelték, hogy még több és még nagyobb szerepet kapjanak a Bír-Lakban. Mary-Kate és Ashley lassan teljesen egyenrangúvá vált a profi színészekkel, legalábbis a népszerűségük tekintetében. Ösztönösen voltak jók, és ezt a közönség biztosan érezte. Persze ma már, ha megnézik az akkor készült felvételeket, számos hibát találnak. Ők saját maguk legkeményebb kritikusai, ráadásul jól is látják, hogy miben hibáztak, és hogyan lehetett volna jobban megoldani a feladatokat.

A sorozat felvételei nyolc évig folytak, az utolsó részt 1995-ben készítették el. A Bír-Lak az ABC tévétársaság történetének leghosszabb vígjátéksorozata lett, és tegyük hozzá: egyben a legnagyobb nézettséget produkáló is. Az Olsen családnak pedig lett egy jókora archívuma, amelyen bármikor visszanézhetik az ikrek fejlődését, a csecsemőkoruktól egészen a kisiskolás évekig. A tévés csapattal a családjuk egy része is szétszéledt, bár különleges alkalmakkor még ma is meg-meglátogatják egymást, és olyankor órák hosszat emlegetik a régi sztorikat. Jó is az, ha az ember újra láthatja a régi barátait, de Mary-Kate és Ashley szíve mindig elszorul, hiszen azok a régi szép idők már sohasem térnek vissza. A sorozat végéhez közeledeve megindultak a találgatások: vajon hogyan tovább, mi lesz az ikrek sorsa, megmaradnak-e a színészi pályán, kapnak-e újabb ajánlatokat, van-e akkora lendület bennük, hogy át tudnak nyergelni a saját filmek készítésére.

Persze a félelmek alaptalanok voltak. A rajongók újra látni akarták őket, méghozzá nem külön-külön, mint ahogy a Bír-Lakban szerepeltek, hanem egyszerre, együtt. Mary-Kate-nek és Ashley-nek tetszett az ötlet, így jött létre az első valóban közös filmjük, az Irány a nagyi! (To Grandmother's House We Go) 1992-ben.A Bír-Lak épp a csúcson volt, és akkor jött ez az új film, benne a két kis kedvenccel, jó sok humorral, még több galibával, és már előre lehetett tudni, hogy kasszasiker lesz belőle.Mary-Kate és Ashley épp a nyári vakációjukat töltötték, és a többi gyerekkel ellentétben nem a táborozást várták, hanem azt, hogy mikor állhatnak újra kamera elé. Játszva csinálták végig a filmet, és amikor néhány hónappal később bemutatták, a szezon egyik legnépszerűbb mozija lett.

Mary-Kate számára volt még egy nagyon fontos momentuma a forgatásnak. Annyira megszerette az egyik pónilovat, hogy egy életre rajongója lett a paripáknak. Four-By-Four - így hívták azt a lovacskát - minden idejét lekötötte. Amikor manapság megkérdezik őt, mi az, amire a legszívesebben emlékszik abból az időszakból, szinte biztos, hogy Four-By-Four jut az eszébe. Az is előfordult, hogy a papája azon kapta, hogy a holmiját csomagolja a kis bőröndjébe, és amikor megkérdezte, mégis hová készül, azt válaszolta: megy, és meglátogatja a "barátját".

Az Irány a nagyi! rengeteg kétkedőt meggyőzött többek között arról is, hogy az ikreket nem csak egyetlen szerepre, felváltva lehet szerződtetni, hanem akár párban is játszhatnak, ráadásként óriási tapasztalatuk van, és otthonosan mozognak a kamerák előtt. És még csak hatévesek voltak! Hamarosan újabb ötlet merült fel: mi lenne, ha lemezt készítenének? A Brother for Sale (Eladó bátyj) természetesen nem felhívás volt, aszük ágában sem volt megszabadulni Trenttől. Viszont jó mókának bizonyult a füle hallatára énekelgetni a házban.

Az első videoklipet, az Our First Video (Az első videónk) címűt 1993-ban mutatták be. Az ikrek táncórákra jártak, koreográfiát tanultak, hogy ügyesen helyt tudjanak állni, de végül egy életszerű kisfilm lett belőle, két ugrándozó, kacagó kislánnyal. A sikert aztán Olsen módra ünnepelték meg: a barátaikkal beültek egy hamburgereshez, és egy csomó szendvicset és turmixot rendeltek. Ennyi gyerek persze csak egy nagy limuzinba fért bele. Bár nagyon sikeresen indult a zenei pályájuk, az ikrek mégiscsak szerettek volna a színészetnél maradni. Második tévéfilmjük, amelyet az ABC sugárzott 1993-ban, a kissé félelmetes Két tojás száz bajt csinál (Double, Double, Toil & Trouble) volt. Az ikrek imádták a "félős" sztorikat, így nagyon élvezték ennek a halloween hangulatát idéző filmnek a forgatását.

Egy évvel később a Vadnyugati galibában (How The West Was Fun) végre ismér lovakkal forgathattak. Mary-Kate repkedett a boldogságtól, hiszen megmutathatta, hogy nemcsak szereti az állatokat, de ért is hozzájuk. Az év igazán nagy híre mégis az volt, hogy megnyitották az Olsen és Olsen Misztikus Ügynökséget, avagy útjára indult a Mary-Kate és Ashley kalandjai (The Adventures of Mary-Kate & Ashley) című sorozat, amelyben különböző titokzatos megbízatásokat kaptak és különös ügyeket oldottak meg. Ekkor kapták a "ballonkabátos ikrek" nevet is. Eljutottak számos egzotikus helyszínre, de forgattak vidámparki szellemvasúton, egy amerikai hadihajón, a floridai Sea World-ben és egy vulkán közelében a Hawaii-szigeteken is. Ők ezt egy nagy játéknak fogták fel, barátokkal voltak, sokat játszottak. A rajongók pedig imádták a filmeket, ezért hamarosan könyv formájában is kiadták a történeteket. Sok olyan sztori is világot látott, amelyeket nem filmesítettek meg, a történetek kitalálásában azonban az ikrek is részt vettek ám. Sokszor találkoztak az írókkal, órákon át beszélgettek, elmesélték, hogy mit szeretnek csinálni, mi érdekli őket, és sok-sok ötletük is volt, amelyeket mind beleszőttek a kisregényekbe. Hat kötet jelent meg, és mind a mai napig jól fogynak!

Mary-Kate és Ashley videói is hasonló módon készültek. A történetek szerzői először mindig megismerkedtek a főszereplőkkel, és kiismerték a személyiségüket, majd az alapján írták meg a szerepeket. Ha jól belegondolsz, valóban a való életük köszön vissza a filmjeikben. A You're Invited to Mary-Kate & Ashley's... sorozat a legjobb példa erre, amelyben akár a rajongók is szerepet kaphattak. A Sleepover Party részben a barátaikkal szórakoztak, a Hawaii Beach Party-ban egy profi szörfös tanította őket, a Christmas Party pedig a síelésről és a havas lejtőkről szólt.

1995-ben igen komoly mérföldkőhöz érkeztek. A Kettőn áll a vásárt (It Takes Two) először a mozik mutatták be, és a tévék csak később vetítették. A történet egy igazi klasszikus alapján íródott (A két Lotti), két olyan lányról szól, akik bár ugyanazon a napon, órában és percben születtek, mégsem ismerik egymást, egész máshogy nőttek fel, és a személyiségük is különbözik. Ashley, avagy Alyssa jómódú, Mary-Kate, vagyis Amanda viszont hányatott sorsú. Egy nyaralás alkalnával viszont véletlenül összefutnak. Az első meglepetés után szoros barátságot kötnek, majd szövetségessé válnak, hiszen Amandát meg kell menteniük a rá pályázó nevelőszülőktől. Nincs mese, össze kell hozniuk Alyssa apját az Amandára felügyelő nővel. Ugyan ki ne álmodna arról, hogy egyszer rátalál valakire, aki megszólalásig hasonlít rá, és együtt szállnak szembe a világ gondjaival? Az ikrek tündököltek, a kasszasiker garantált volt, sőt, még ma is az egyik legnépszerűbb filmnek tartják a szakértők.

Mary-Kate és Ashley számára a siker abban nyilvánult meg a leginkább, hogy olyan helyekre utaztak, ahová csak akartak, és a családtagjaik, sőt, gyakran a barátaik is velük tarthattak. A Hawaii-szigeteken példéul 4 tévéfilmet készítettek, s mindezt úgy, hogy közben senki sem érezte azt, hogy munka folyik. Mary-Kate kedvence a The Adventures of Mary-Kate & Ashley - The Case of the Hotel Who-Done-It volt. Akkoriban rajongott a csokoládéért, és ebben az epizódban a hűtőszekrény roskadozott az édes finomságoktól, melyeket a film kedvéért mind meg kellett enniük. A hétköznapi életben mindenért fizetni kell, amit a szálloda hűtőjébl elfogyaszt a vendég, de ezúttal minden ingyen volt, hiszen az Olsen ikrek hírességek voltak.

A The Case of the U.S. Space Camp Mission esetében olyan helyen forgattak, ahol az űrhajósok kiképzése folyik. A család nagy kalandra vállalkozott: együtt csinálták végig a látogatóknak szóló gyakorlatsorozatot. A szimulátorok Trent kedvencei voltak, alig lehetett őt elrángatni előlük. A csúcs mégis az volt, amikor együtt vacsorázhattak a világhírű asztronautával, Alan Beannel, aki negyedikként lépett a Holdra az Apollo-12-misszió során 1970-ben. Az Apollo-12 volt a második űrhajó, amely leszállt az égitesten. Mary-Kate és Ashley tele volt kérdésekkel, szinte alig akarták elengedni az űrhajóst a vacsora után.

A forgatás kíválóan ment, mindössze egy problémával kellett szembenézniük, de az igen jelentős volt. A tízéves ikrek sorra kezdték elveszíteni tejfogaikat, és ezt rettentően cikisnek tartották. Gyorsan megkérték hát a fogorvost, hogy segítsen. Olyan pótlásokat csináltattak, amelyek segítségével még mindig tökéletesen egyformán néztek ki. Így nem lettek foghíjasak az ikrek az űrbázisos filmben. A történet kedvéért apró űrhajósruhába öltöztek, szimulátorokban vettek fel több jelenetet, és még azt is kipróbálhatták, hogy milyen érzés a Holdon sétálni. Bár a dolog valóban nagyon érdekes volt, Ashley számára mégsem ez a videó volt a legszebb emlék, hanem az, amikor egy évvel később, 1997-ben a New York Ballet-val dolgozhatott a You're Invited to Mary-Kate & Ashley's New York Ballet Party-ban. Igazi, komoly, profi táncosok előtt mutathatta be tehetségét, és napokon át egy híres koreográfussal csiszolhatta tudását. Mary-kate persze gondban volt, őt ugyanis kevésbé érdekelték a tánclépések. Mary-Kate nagyon izgult, amikor színpadra kellett lépnie, főleg azért, mert rajta kívül mindenki tudott balettozni. Mary-Kate keményen dolgozott, hogy behozza hátrányát, és az eredmény nagyszerű volt. Rendkívül sok dicséretet kapott, és Ashley büszke lehetett rá.

Azért az is előfordult ám, hogy a helyzet megfordult, és Ashley-nek kellett jobban megküzdenie egy feladattal. A Camp Out Party-n az erdőbe mentek, túráztak, horgásztak, sátrat állítottak, és az éjszakát a szabad ég alatt töltötték. Ashley, aki inkánn a kifinomultabb, elegánsabb dolgok híve, komolyan vette a kalandot, és egy igazán vidám kis film lett belőle. Az ikrek benne voltak tehát mindenben, még olyan dolgokban is, amikről tudták, hogy csak nehézségek árán sikerülhet, mégis mosolyogva, vidáman tették mindezt.

A kisfilmsorozatnak 1998-ban lett vége, a rajongók nagy szomorúságára. Abban az évben viszont bőven kárpótolták őket az első másfél órás játékfilmjükkel, az Anya kerestetikkel (Billboard Dad). Nem kellett űrruhába bújva produkálniuk magukat, és a balettcipők is a szekrényben maradhattak. Ismét egyszerű kislányokként tűntek fel a mozivásznon, akik magányos édesapjuknak keresnek feleséget. Mary-Kate és Ashley egy óriásplakát segítségével próbálják megtalálni a megfelelő hölgyet, míg rendkívül elfoglalt apjuk mit sem sejt az egészről. A lányok nagy kihívásnak tekintették a munkát. Ez a film hosszabb volt, mint a korábbiak, több szöveget kellett tanulniuk, több helyszínen forgattak és többször kellett átöltözniük. A filmre úgy tekintettek, mint egy újabb lépcsőfokra. És ha ez még mindig nem lett volna elég, a vígjáték producerei is ők lettek, ami különösen nagy felelősséget jelentett. Ha közbe jött volna bármi, rengeteg pénzük veszhetett volna el, de szerencsére nem így történt. Az ikrek ráéreztek az egész estés mozik ízére, és egy évvel később már két filmet is bevállaltak.

Eközben újabb tévésorozatot forgattak. A 2x2 néha sok(k)-ban Ashley és Mary-Kate a saját keresztnevükön szerepeltek, de Burke volt a családnevük. Mary-Kate egy vagány kiscsaj volt, akit legjobban a sport köt le, Ashley pedig egy kitűnő tanulót alakított, aki éppen csak elkezdett érdeklődni a fiúk iránt. A filmben a lányok bébiszittereként debütált Sally Wheeler, aki az első napon óriási izgalommal fordult az ikrekhez tanácsért, de a lányok megnyugtatták, és minden rendben ment. Kiderült, hogy nagyon sok hasonlóság van közöttük. Sajnos a sorozat mindössze egyetlen évadot élt meg, bár az ikrek szerint ez bőven elég volt arra, hogy összeszokjanak a stábbal. Hogyan voltak képesek egyszerre egy sorozatot és több filmet is forgatni? A tévésorozatokat általában úgy készítik, hogy 5 nap alatt veszik fel egy epizód jeleneteit. MK és Ash esetében néha 2 nap is elég volt egy részre!

1999 júniusában a Párosban Párizsban kedvéért a francia fővárosba utaztak. A történet szerint nagyapjuk ott teljesített nagyköveti szolgálatot. A nagyapa igen szigorú, vaskalapos úriember volt, de természetesen a Mary-Kate és Ashley által alakított karakterek ezúttal sem ijedtek meg a feladattól, és ellazították a nagypapit. A forgatási szünetekben alkalmuk volt megnézni a város nevezetességeit, sőt, még motorbiciklit is béreltek, hogy azzal robogjanak végig az utcákon. A Párosban Párizsban volt az ikrek első olyan filmje, amelyben megjelent a romantika. Vajon milyen az, amikor egy fiatal színésznőnek a teljes stáb előtt kell megcsókolnia egy hasonlóan tapasztalatlan színészt? Ráadásul mindez az első napon történt, amikor épphogy csak megismerkedtek filmbeli partnereikkel. Ashley szerint egy kicsit szégyenlősek voltak, de a sok-sok próba után végül hozzászoktak, és minden rendben ment. Mary-Kate úgy véli, ez természetes dolog volt, hiszen aki filmezni akar, annak könnyedén kell vennie az efféle akadályokat is. A film több jelenetét Los Angelesben vették fel, néhány héttel azután, hogy visszatértek az Egyesült Államokba. Erre azért volt szükség, mert a hollywoodi körülmények sokkal kedvezőbbek voltak a forgatáshoz. Azt viszont nem kalkulálták bele, hogy a hazaúton újabb gondok merülhetnek fel. Mégpedig az, hogy a bőrönd, amelyben az a ruha volt, amiben azt a jelenetet vették fel, hogy az ikrek kilépnek a követség ajtaján, elveszett. A belső jelenetet viszont csak később akarták leforgatni Los Angeles-ben, amihez még kellettek volna ezek a ruhák. Gyorsan újra meg kellett varratni a holmikat, de ha valaki alaposan figyeli a filmet, láthatja, hogy az nem lett tökéletes. Még ugyanabban az évben elkészült a Csapatcsere (Switching Goals) is, amelyben az ikrek focistaként csillogtathatták meg tehetségüket. Amerikában ugyan közel sem olyan népszerű ez a sport, mint Európában, a közönség mégis nagyon szerette a filmet. 2000-ben aztán újra misztikus ügyekkel foglalkoztak. A Ne szólj szánk-ban (Our Lips are Sealed) szemtanúi voltak egy gyilkosságnak, és mint koronatanúkat az FBI a tanúvédelmi program segítségével próbálta elbújtatni.

Folytatása következik...